BetűméretKüldd továbbNyomtatásFőoldal | Szórakozás | Rémtörténetek ír fejedelme

Rémtörténetek ír fejedelme

Rémtörténetek ír fejedelme

Szerző: Nyitott Könyvműhely | 2011.02.02
Forrás: nyitottkonyv.hu

Interjú Darren Shannal, a Holtak vonulása, a Város trilógia szerzőjével

A Holtak vonulása a világsikerű „Vámpírkönyvek” és a „Démonvilág” szerzőjének első felnőtt-regénye, a Város trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi. Így hát óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a mesterien felépített misztikus rémtörténet szerzőjének voltak-e rémálmai, amikor írta ezt a regényt?!

Nem igazán. Törekszem arra, hogy egyetlen könyvem se férkőzzön be az álmaimba. Mint a történetek kiagyalója, mindig távolabbról szemlélem a regényeimet, mint az olvasóim. Ennek az az egyszerű oka, hogy annyira lefoglalnak az összerakás részletei, hogy soha nem tudom úgy élvezni a történeteimet, mint reményeim szerint azt az olvasók teszik. Ugyanakkor persze, ez így van rendjén, az alkotás nem az élvezkedésről szól, hanem a jól elvégzett munkáról…

A holtak vonulásának hátborzongatóan lidérces világát jónéhány helyen megtörik filmes utalások. Ön olyan örökzöld mozik hangulatát idézi meg, mint a Casablanca, amit egyszerűen Minden Idők Legjobb Filmjének nevez, de a regényében szinte látjuk Tarantino vérfürdőit, és nem utolsósorban a Keresztapa ironikus gengszter paródiáját is elénk teszi, hogy csak néhányat kiemeljünk…

Moziőrült vagyok, mit tagadjam, és hát igen, szerettem volna, hogyha ez a könyvön is átjön. Valójában magát a regényt egyetlen egy film inspirálta! Másodszor vagy talán harmadszor néztem meg a Coen fivérek: Barton Fink – Hollywoodi lidércnyomás című filmjét, amikor rádöbbentem, hogy valami hasonlóan furcsa és bizarr világot szeretnék én is életre kelteni!!! Eljátszottam a gondolattal, hogy egy fiatal biztosítási ügynökről írok egy könyvet, akit egy excentrikus mester vesz a védőszárnyai alá. Viszonylag gyorsan túlléptem az eredeti ötletemen, de az “őstörténet” nyomait azért felfedezhetik az olvasók a könyvben …

A regény “ősváltozatának” az Ayuamarca címet adta, ami egy inka kifejezés és azt jelenti – a holtak vonulása. A könyv végső verziójában pedig már az egész történet szervesen kapcsolódik az ősi, inka kultúrához. Ha jól tudom ez egy véletlenen múlt, hogy így alakult…

Valóban a véletlennek köszönhető, hogy az inka kultúra a Város trilógiában ennyire hangsúlyos szerephez jutott. Az történt ugyanis, hogy miközben egy csavaros címen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy néhány hónappal korábban a kezembe akadt egy inka naptár. Mikor újra belelapoztam, és elkezdtem olvasgatni a hónapok elnevezéseit, illetve megértettem azok jelentéseit, rádöbbentem, hogy sokkal erősebben tudom kötni az inkákhoz a történetemet, mint amennyire az elején szándékomban állt. A vámpíros könyveim rajongói erre azt mondhatnák, hogy ez volt maga a Vég-Zet!

 

Ha már a rajongóit említi, milliók olvassák a könyveit, világszerte fogalom a neve, nyugodtan kimondhatjuk, hogy 10 éve Ön a rémtörténetek koronázatlan királya. Próbálta már megfejteni, hogy mi lehet a sikerének titka?

Tudja, abban az esetben, ha tudnám a választ, az azt jelentené, hogy belelátnék a több millió rajongó fejébe, de sajnos ez még nekem sem megy! Egyébként meg, hogy őszinte legyek, nem hinném, hogy bárki a világon képes lenne megfejteni azt a titkot, hogy mitől válik egy író népszerűvé, miközben egy másik hasonlóan kvalitásos szerző pedig nem. Én csupán annnyit teszek, hogy olyan történeteket mesélek el, amiket én magam is szívesen olvasnék. Szerencsémre, ezeket a történeteket mások is kedvelik…

… és ez Magyarországon is így van, hatalmas rajongótábora van, ami várhatóan gyarapodni fog miután náluni is megjelenik A holtak vonulása. Az egyik magyar Darren-fan megkért arra, hogy feltétlenül kérdezzem meg Öntől, gyerekeknek vagy felnőtteknek szeret-e jobban írni?!

Nos, igen, a magyar rajongóim talán a leglelkesebbek a világon!
Ami a kérdést illeti, nos gyerekeknek írni, természetesen sokkal élvezetesebb, de én nagyon szeretek a két világ között mozogni. Arra jöttem rá, hogy mindkettőből tanulok. Amennyiben választanom kellene, hogy egyik vagy másik, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy a gyerekeknek írnék. Ugyanakkor azt gondolom, hogy vagyok olyan jó író, hogy mindkét területen jelen lehessek! Nem hinném, hogy a gyerekkönyveim ennyire hatásosak lennének, ha nem írtam volna közben felnőtteknek szóló regényeket is. És ez egy oda vissza játék…

Az előbbi kérdésből következik az utolsó, milyen stílusban ír legközelebb felnőtteknek szóló regényt?!

A könyv,amin jelenleg dolgozom, és remélhetően meg is jelenik majd, nos az egy szokatlan átmenet a kísértet történet és a thriller között. Most nem mondhatok erről többet, de annyit azért elárulhatok, hogy a világon még soha senki nem látott EHHEZ foghatót korábban! És hogy ez jó dolog, vagy rossz, azt csak az idő döntheti majd el…

 

Na mit szólsz hozzá? (Eddig 0 komment érkezett)

Hirdetés

Facebook

.

Partner oldalak

Hirdetés

Oldaltérkép