BetűméretKüldd továbbNyomtatásFőoldal | Szórakozás | Kowalsky: Csillagos tízes, avagy az évtized változása?

Kowalsky: Csillagos tízes, avagy az évtized változása?

Kowalsky: Csillagos tízes, avagy az évtized változása?

Szerző: Doctor Hardlove | 2012.01.20
Forrás: manus.hu

A 2011-es esztendő komoly változásokat tartogatott a Kowalsky meg a Vega számára. A korábban négy tagot számláló zenekar helyett már tíz fő foglalja el a színpadot.

A 2011-es esztendő komoly változásokat tartogatott a Kowalsky meg a Vega számára. A korábban négy tagot számláló zenekar hegedűst, trombitást és tangóharmonikást is csatasorba állított, így pedig már tíz fő foglalja el a színpadot. Az új felálláshoz új album is dukál, amely „Az évtized lemeze” címmel került a boltok polcaira tavaly év végén. Volt tehát miről beszélgetnünk a csapat frontemberével, Kowalsky-val, és az aktuális témák között helyt kapott a gazdasági válság, a társadalmi berendezkedés és az afrikai polgárháborúk is. Mert minden mindennel összefügg…

- Régi vágyad volt, hogy a Kowalsky meg a Vega csupa élő hangszerrel szólaljon meg. A tavalyi évben ezt (is) sikerült megvalósítanod. Kiteljesedtél zeneileg?
Mindenképpen, de ezt így kellett volna kezdenünk, és akkor nem lett volna annyi váltás, annyi jövés-menés. Már az első lemezen is volt trombita, hegedű, zongora, sőt, tangóharmonika is, de akkoriban ezek gépről jöttek, élőben nem tudtuk megszólaltatni őket. Ez hiba volt, mert így egyre inkább elment rockosabb irányba a színpadi hangzásunk, és ahogy cserélődött körülöttem a brigád, az új emberek is csak rockot tudtak hozzátenni az egészhez. Pont az alap kitételünk, miszerint a Kowalsky meg a Vega legyen műfaj független, lett egyre jobban beszűkítve. Az utolsó felállásnál már annyira szűken éreztem magam, hogy majdnem megfulladtam, hiszen még az akusztikus gitár is gépről jött. A jelek szerint túl nagy „szavazati jogot” adtam az újra és újra belépő embereknek. Egyszerűen nem találtam partnereket a csapaton belül ahhoz, hogy bővítsem a hangszeres szekciót. Nem azt mondom, hogy most a legideálisabb az időszak arra, hogy tíz ember legyen a színpadon, hiszen az egész gazdasági élet megreccsent, de ha most nem léptem volna meg ezt, akkor jövőre, meg azután sem teszem meg. Nem akartam, hogy 20 év múlva úgy gondoljak vissza erre, hogy a gyávaságom visszatartott valamitől, amit nagyon szerettem volna. Úgyhogy megcsináltam, és azt látom, hogy a közönségnek is maximálisan bejön az élő hangzás. Már a váltás évében nagyszerű koncertjeink voltak, és az érdeklődés folyamatosan egyre nagyobb.

- Az „Ötcsillagos” albumot „Az évtized lemeze” követte a sorban 2011 végén. A címek alapján a felületes szemlélő arra a következtetésre juthat, hogy az önbizalmatokkal aztán igazán nincs probléma…
(nevet) Lehet, hogy egy kicsit túl bátor a humorérzékünk. De az „Ötcsillagos” azért kapta azt a nevet, mert az ötödik sorlemez volt. Ezúttal sem a szerénytelenség vezérelt, hanem az elmúlt tíz év. Ami részben csalóka, hiszen nyolcadik éve áll a színpadon a Kowalsky meg a Vega, de Jávorszky Bécával éppen tíz évvel ezelőtt vonultunk be a stúdióba, hogy rögzítsük az első dalokat, és én onnan mérem a formáció létezését. Úgyhogy ez kizárólag saját magunkra vonatkoztatva az évtized lemeze, hiszen amellett, hogy egy soralbum is napvilágot látott, a második korongon helyet kaptak azok a szerzemények, amelyeket a közönség a legfontosabbnak ítélt meg az eddigi pályafutásunk alatt.

- Az eddigi albumukon is felütötték a fejüket latinos zenei megoldások, de az új anyagon a trombita vagy a tangóharmonika már-már annyira hangsúlyos szerepet kap, hogy lassan várhatjátok a meghívót az első karibi turnétokra…
Mielőtt összeválogattam ezeket a hangszereket, céltudatosan végignéztem az összes lemezünket, hogy azokon mik szólalnak meg, és azok közül mi az, ami élőben is alkalmazható. Igaz, billentyűkkel sok mindent meg lehet oldani, de nem akartam „konzerv” hangzást, szerettem volna, ha minél élőbb a produkció. A tangóharmonika több számban is felbukkant, hasonlóan a hegedűhöz, ami főként a népzenei elemeket hozta. A trombitánál a legnagyobb nyomást tulajdonképpen egy dal, a „Budapest éjjel” gyakorolta, ami bár nincs benne a koncert repertoárunkban, de a maga idejében nekem nagyon nagy mérföldkövet jelentett. Az első ember az új felállásban egyébként Vidák Robi volt, az akusztikus gitárosunk, és Ő segített a hangszerek kiválasztásában. Robi kimondottan flamenco gitáros, és onnan kezdve ez el is döntötte az ügyet.

- A szövegek a Kowalsky meg a Vega életében mindig megkerülhetetlen tényezőt jelentettek. Az új lemez nyitódalában, az „Ébresztő!”-ben van egy sor, amely így hangzik: „a birodalom visszavág a sivatagban”. Az észak-afrikai polgárháborús eseményekre akartál utalni ezzel?
Ez egyértelműen a nemzetközi politika viszonyairól szól. Amúgy csak annyira foglalkozom politikával, amennyire feltétlenül muszáj, de vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell említeni. Sajnos a politikai szabadság elképzelések nagyon messze állnak a valós szabadság tényektől, az élőlény valódi szabadságától. Bízom abban, hogy eljön majd az a korszak, amikor sokkal magasabb szellemi szintet képvisel az emberiség, és akkor a politika is olyan helyre kerülhet, ahol képes lesz ellátni a megfelelő feladatát. De amíg a jelenlegi politikai szinten próbálunk békét teremteni, abból csak rossz dolgok sülhetnek ki.

- Érdekes tétel lett az „Egyszer volt, hol nem volt” a sok mesebeli utalással, amely bizony egyfajta görbe tükröt tart elénk.
Elég éles kritikát fogalmaz meg ez a szám, de csak a maga derűs módján. A jelenkorunk társadalmáról szól, azt mutatja be. A dialektikus, felszínes szemlélődést, amiben mindenki hős akar lenni, mindenki ki akar emelkedni, ahol folyamatos rivalizálás zajlik. Akár egy színház, és azzal, hogy csak egy mese az egész, előbb-utóbb mindenki tisztában lesz. Olyan kort élünk, aminek a határán túllépve mindenki megérti majd, hogy milyen gyermekded társadalom volt a miénk. Megvan a szerepe ennek a kornak, de teljesen új dolgok vannak születőben.

- A gazdasági válság újabb hulláma is azt mutatja, hogy recseg-ropog a „régi” világ berendezkedése?
Korunk egyik jellemzője a kapzsiság. Ez – és az erőszakosság – sajnos jellemző a vezetőkre is. Uralkodni az egész felett: ez a legnagyobb kihívás a mi „királyainknak”. Ez a kapzsiság, amely most már az egész földre kihat, nem tudja ismételten megújítani önmagát. Beszűkíti a saját kereteit, ami mindenképpen összeomlást eredményez. Ez viszont feltétlenül szükséges ahhoz, hogy új képleteket tudjon befogadni az emberiség. De pont ettől csodálatos az egész, hogy még a kapzsiság is isteni szolgálatot tesz. És ne felejtsük el, hogy ez nemcsak a vezetőinkre igaz, hiszen egytől egyig mi magunk is rendkívül kapzsik, önteltek, és eléggé pesszimisták vagyunk. Így aztán nagyon nem is ítélkezhetünk az egész jelenség felett. Az tehát, hogy a jelenlegi rendszer recseg-ropog és dől össze, nagyon fontos ahhoz, hogy valami új következhessen. Persze, az csak egy lehetőség, hogy az egy jobb irány lesz. Az, hogy mi éled ebből újra, az nagyon nagy figyelmet és visszatekintést igényel; például, hogy a tudománynak milyen vívmányai vannak, és azokat mire használjuk fel. Bármilyen eszközt kapsz a kezedbe, azzal sokféleképpen tudsz élni. Eddig a kapzsiság volt a vezető elv, de ha ez összeomlik, még nem következik feltétlenül, hogy egy gyönyörű, angyali világ vár ránk. Tudnunk kell tanulni a leckéből. Az előttünk álló időszakban nyüszíteni fogunk, mint a kutyák, de ez kell ahhoz, hogy a kapzsiságot le tudjuk győzni a szívünkben.

- „Látom, csak annyira vagy boldog, amennyire mások annak hagynak” – énekled az új album „Magadban másokat” című nótájában. Tehát ne függj másoktól, ne kívülről várd a boldogságot?
Igen, ez az egyetlen üzenete annak a sornak. Arra figyelünk, hogy miként ítélnek meg bennünket, milyen szerepet veszünk fel, és már a gyerekeinket is erre tanítjuk. Arra neveljük őket, hogy hogyan kell megfelelni ebben a társadalomban, hogyan tudnak előrébb jutni, de fel kell tennünk a kérdést: feltétlenül jó ebbe az irányba haladni? Ehhez megint csak egy globális változásnak kell jönnie, de ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Még egy világháború sem akkora katasztrófa, hogy feltétlenül megváltoztasson egy egész társadalmi berendezkedést. Megfelelni egyetlen egy irányba lenne helyes: az Isten felé. Aki az egyetlen tökéletes szellem, és akihez egyébként tartozunk. Ott már nincsen frusztráció, mert ott nincsenek kapzsi és visszaélő elvárások, mint az emberek között.

- Témánál vagyunk: a „Szentlélek network” című dal a legnépszerűbb közösségi oldal jól ismert frázisait veszi elő, de az üzenete ennél sokkal mélyebb…
Nem is gondoltam, hogy ezt magyarázni kell, sokan mégis értetlenül álltak ezelőtt a szerzemény előtt. Az Internet önmagában jó dolog is lehet, hiszen például alkalmas lehet arra, hogy mi eggyé váljunk a szellemben, csak hát nem éppen erre használjuk. Most minden a világhálóról szól, és ha úgy képzeljük, hogy minden egyszerűen, néhány gombnyomás által működtethető, akkor nézzük úgy, hogy a szívem a net, ami csatlakozik a tökéletes, egyetlen mátrix hálóra, az eszem pedig az enter, amivel döntök. Ez az isteni szeretetről szól, semmi másról. Sokan azt hitték, hogy egy Internet-himnuszt írtunk, de erről szó nincs, csak azokat az eszközöket használtam fel, azt a tükröt tartom magunk elé, amit mi alkalmazunk.

- Január végén egy különleges koncerttel készültök – már nem először a Kowalsky meg a Vega történetében.
Izgalmas dolog következik, valóban. Félszimfonikus változatban adjuk majd elő a dalainkat január 26-án a Művészetek Palotájában, ahol egy kamarazenekarral egészülünk ki. Lesz vonósnégyes, zongora, illetve két csodálatos női énekes, Veres Mónika és Szirtes Edina Mókus. Nem akusztikus hangzásra kell gondolni, csak kicsit visszább veszünk a rockos elemekből. Ennek az estének pedig az lenne a folytatása, hogy egy vonósnégyest állítanánk színpadra, elektronikus alapokkal, hasonlóan a Mátrix filmzenéjéhez. Ezt a fajta formációt csak színházakba vinnénk el, nagy hangsúlyt fektetve a képi megjelenítésre is, hogy a mondanivalót még inkább kidomborítsuk. Olyan lenne, mint egy zenés, élő mozi. Csak óvatosan jegyzem meg, de minden bizonnyal közös alkotás lesz ez Fankadelivel és Mókussal (Szirtes Edina). Ezt jó lenne már őszre összehozni, de előtte még jön a január 26-ai koncert, ahol olyan formában szólalnak majd meg a Kowalsky meg a Vega dalok, ahogy korábban még sohasem.
 

Na mit szólsz hozzá? (Eddig 0 komment érkezett)

Hirdetés

Facebook

.

Partner oldalak

Hirdetés

Oldaltérkép