BetűméretKüldd továbbNyomtatásFőoldal | Egészség & Sport | Az Eb nem fakó urai – 2. rész

Az Eb nem fakó urai – 2. rész

Az Eb nem fakó urai – 2. rész

Szerző: Doctor Hardlove | 2012.06.08
Forrás: manus.hu

A második, egyben befejező „félidőben” ismerjük meg a C és D csoport azon urait, akikre érdemes lesz odafigyelnünk a következő hetekben.

Közel egy hónapig minimum a világ fele Lengyelországra és Ukrajnára figyel majd. Az érdeklődő tekinteteket azonban nem a két ország kulturális és természeti értékei, vagy az aktuálpolitikai hírek vonzzák majd, hanem a labdarúgó Európa-bajnokságon guruló labda, no meg az azt kergető spílerek. És hogy kik is ők pontosan?

 

C csoport

Gerard Piqué – Spanyolország

 Gerard Piqué

Tessék, összeállításunk második felében kapásból a regnáló világ- és Európa-bajnok jön szembe velünk. Közülük kellene kiválasztani egy meghatározó labdarúgót. Lehetetlen feladat. A legegyszerűbb az lenne, ha mind a huszonhármukról írnánk valamit, de azért annyira mégsem vagyunk hispán-mániások, hogy egy egész cikket szenteljünk nekik. A kiválasztást így végül önző manus szempontok alapján végeztük. Mert hát aki a lábrogyasztóan szépséges Shakira-nak csapja a szelet, az bizony megérdemel egy bekezdést eme hasábokon. Persze könnyű lehet úgy felcsípni még egy szupersztár bombázót is, ha a szerencsés fickó a Barcelona mezében kergeti a labdát, előtte meg négy évig a Manchester Unitedben teljesített szolgálatot. Egyszeres angol, háromszoros spanyol bajnok, 2010-ből világbajnok: ilyen dicsőségtablóval azért már oda lehet állni Shakira szeme elé is. A pár a híradások szerint 2010 tavaszán ismerkedett meg, és a katalán származású középhátvéd még arra is vállalkozott, hogy a kolumbiai énekesnő Waka Waka című klipjében is szerepeljen. Hivatalosan 2011 márciusa óta vannak együtt, és ennyi idő már bőven elég ahhoz, hogy Shakira a következő üzenettel küldje el Piquét a kontinenstornára: „apukám, ha nem nyersz semmit, akár haza se gyere!”.

 

Mario Balotelli – Olaszország

 Mario Balotelli

Maradunk mediterrán területeken, ám Spanyolországból olasz földre tesszük át a székhelyünket. Ám egy igazi talján macsó helyett egy fekete bőrű fiatalembert készülünk bemutatni, aki az edzők és a klub sajtósának rémálma, ám a bulvárlapok közkedvelt egyénisége. Mert vele mindig történik valami – valami balhé. Kétség sem férhet hozzá, hogy a ghánai ősökkel rendelkező támadó kivételes képességű tehetség, amihez azonban félelmetes arrogancia és minimális alkalmazkodó képesség társul. Az Internazionale futballistájaként sikeresen összerúgta a port a milánóiak akkori mesterével, José Mourinho-val is, márpedig ez az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Nyegle magatartásával és nemtörődömségével sikerült elérnie azt is, hogy saját csapattársai és szurkolói is megutálják, ezért aztán 2010-ben a Manchester City-hez szerződött, akikkel idén bajnoki címet ünnepelhetett. Már Angliában autóbalesetbe keveredett, és amikor a helyszínelő rendőr megkérdezte, miért van nála 5000 font kézpénz, csak ennyit válaszolt: „Mert gazdag vagyok”. Balotelli önbizalomnak ugyancsak nincs híján: „Szerintem zseni vagyok, nem lázadó” – nyilatkozta egyszer. Ehhez talán nem is fűznénk hozzá semmit…

 

Robbie Keane – Írország

 Robbie Keane

Amíg az előző két ország válogatottjaiban csak úgy hemzsegnek a sztárok, addig az ír nemzeti együttesből már nem ennyire könnyű kiemelni bárkit is. Hiába, az Ír-szigeten elhelyezkedő állam nem véletlenül népszerűbb whiskey-jéről és báránysültjéről, mint a futballjáról. Azért egyéniségekből náluk sincs hiány, és közülük is kitűnik Robbie Keane. A csatár, aki jellegzetes gólörömét – bukfenc, majd azt követően kézzel lő a közönségre – szinte védjegyként viseli. Mindössze 31 esztendős, de már bőven túl jár a 100 válogatottságon, és már közel tucatnyi klubot elfogyasztott. Minden bizonnyal a Leeds United és a Tottenham nosztalgiára hajlamos szurkolói kapják elő a zsebkendőjüket, ha Robbie neve szóba kerül, de például a skót Celtic-ben is kitett magáért: 16 meccsen 12 gólt rúgni nem piskóta teljesítmény. A 2011-es esztendőben – levezetés gyanánt? – David Beckham csapattársa volt az amerikai Los Angeles Galaxy együttesében, de 2012 elején visszaruccant Angliába, ahol az Aston Villa-ban rúgta a bogyót, amíg az amcsi pontvadászat szünetelt. A kiváló énekes hírében álló csatár 2008 júniusában élete legjobb „üzletét” kötötte meg: oltárhoz vezette Claudine Palmert, aki a Miss Írország vetélkedő egyik felettébb bájos résztvevője volt.

 

Niko Kranjcar – Horvátország

 

A kockásmezes válogatott legkreatívabb futballistájára feltehetőleg Zágráb szerte erősen neheztelnek. Mert hát mégsem szép dolog a Dinamo Zagreb gárdájából az ősi rivális Hajduk Split csapatába igazolni. Mintha valaki itthon a Fradiból szerződne az Újpestbe, vagy fordítva. Niko természetesen túltette magát korábbi rajongói ellenszenvén, meg aztán két szezon után távozott a Hajduktól is, előbb a Portsmouth, majd 2009-től a Tottenham Hotspur középpályása lett. Alig volt húsz éves, amikor bemutatkozhatott a horvát nemzeti együttesben: a rossz nyelvek szerint az Izrael elleni debütálás főként annak volt köszönhető, hogy déli szomszédunk szövetségi kapitánya akkoriban egy bizonyos Zlatko Kranjcar volt – Niko édesapja. Ebben azért nem kevés áskálódás van, ugyanis a 27 esztendős irányító zseniális adottságokkal bíró labdarúgó: az Eurosport egyik összeállításában például Lionel Messivel emlegették egy lapon. Így aztán még a Dinamo Zagreb szurkolói is benne bíznak, és tőle remélik, hogy a horvát válogatott legalább a csoportkört túléli az Eb-n. Ha Niko a következő hetekben mégis lebőgne, és szeretne elbujdosni a világ elől, még mindig elmehet passzolgatni az iráni Sepahan csapatába. A gárda edzője ugyanis egy bizonyos Zlatko Kranjcar…

 

D csoport

Anatolij Tyimoscsuk – Ukrajna

 

Az Európa-bajnokság másik házigazdájánál annyira magától értetődő lenne Andrij Sevcsenkót kipécézni, hogy ezt a 100 százalékos ziccert inkább kihagyjuk. Már csak azért is, mert a világsztár csatárnak minden bizonnyal a hazai rendezésű viadal lesz a hattyúdala sárga-kékben, választott emberünk pedig még egy darabig azért labdába rúghat. Igaz, Anatolij Tyimoscsuk is már 33 esztendős, de a védekező középpályások olyanok, mint a jó bor: a korral csak nemesednek. Pályafutása hajnalán „Tolja” egy kisebb kamaszkornyi időt töltött el az ukrán Sahtar Donyeck csapatánál, majd továbbállt az oroszországi Zenithez. Nyilvánvalóan nem bánta meg a szentpétervári tartózkodást: orosz bajnok, orosz Szuperkupa, UEFA-kupa és UEFA Szuperkupa győztes lett a világoskékekkel. Úgy lehetett vele: a szomszédban a csúcson kell abbahagyni, így elérkezettnek látta az időt arra, hogy kipróbálja magát Nyugat-Európában is, ahol a Bayern München elöljáróinak tenyerébe csapott bele. A bajorokkal idén Bajnokok Ligája döntőt játszott, amit elbuktak a Chelsea-vel szemben. Némileg riasztó külseje ellenére egészen kedves fazon: borokat, pólókat és ikonokat gyűjt, egy ikerpár boldog édesapja, ráadásul a papája közreműködésével minden évben gyermektornákat szervez az Ukrajnában és környékén élő legtehetségesebb labdarúgó palántáknak.

 

Zlatan Ibrahimovic – Svédország

 Zlatan Ibrahimovic

Mario Balotelli kétségtelenül nem egy szimpatikus jelenség. De akkor mit írjunk a svédek elsőszámú csatáráról? Amúgy Zlatan simán kiérdemelne egy szobrot Stockholm főterén – azt már csak mi tesszük hozzá: a pökhendiség szobrát. Azon túl, hogy a bosnyák apa és horvát anya gyermekeként a svédországi napvilágot meglátó futballista valóban napjaink egyik legbeképzeltebb spílere, arról még külön is gondoskodik, hogy rendszeresen borsot törjön a magyar válogatott orra alá. Lőtt már nekünk bombagólt null szögből a 91. percben, illetve szerzett győztes találatot a Puskás Ferenc Stadionban szintén az utolsó pillanatokban úgy, hogy teljesen véletlenül pattogott a lábáról a labda a kapunkba. Különösen dühítő, hogy mindig tétmérkőzéseken képes mattolni a kapusainkat. Azért a mák-faktor ellenére is kiváló labdarúgó, hiszen szerencséje is csak annak van, aki tesz érte. Márpedig aki sorrendben az Ajax, a Juventus, az Internazionale, a Barcelona és a Milan drukkereit örvendezteti meg a góljaival, az tudhat valamit ebből a mesterségből. A válogatottban sem csak a mezét küldi ki a pályára, hiszen már 30 gól felett jár sárga-kékben. Nagy szája mellett – ha úgy adódik – a kezét és a lábát is tudja használni: fekete öves ugyanis tékvandóból. Ja, és ha már nagy száj: a svéd mellett folyékonyan beszél bosnyákul, angolul és olaszul. Ahogy mondani szokták: van mire beképzeltnek lennie. Meglátjuk, az Eb után mennyire kell majd szerénykednie…

 

Franck Ribéry – Franciaország

 Franck Ribéry

A sebhelyes arcú. Szegény Franck a Tulipános Fanfan mellett akár francia regényhős is lehetne, bár erről a titulusról minden bizonnyal szívesen lemondana. Két esztendős volt még csak, amikor szüleivel együtt rendkívül súlyos autóbalesetet szenvedett, ami után több mint 100 öltéssel kellett összevarrni az arcát, és a hegek a mai napig jól láthatók orcája jobb felén. Ribéry esetében egyébként semmi sem utalt arra, hogy egy nap majd profi futballista válik belőle, hiszen mindössze 2003-ban, 20 esztendősen írta alá az első komoly szerződését, addig – édesapjával együtt – építkezéseken dolgozva kereste meg a baguette-re valót. A labdarúgásért rajongók is csak 2005-től kezdve ismerhették meg a nevét, amikor a Marseille kontraktusára kanyarintotta oda a nevét. A tengerparti kék-fehéreknél mindössze két szezont húzott le, majd rábólintott a Bayern München ajánlatára, akiket azóta is hűen szolgál. Meglehetősen sérülékeny alkat, ám ez, és nem éppen felhőtlen gyermekkora sem tudja letörölni a mosolyt az arcáról: „Fontos, hogy amikor felébredünk, jól érezzük magunkat. Nekünk, futballistáknak kiváló munkánk van, azt csináljuk, amit szeretünk, és rengeteg örömet lelünk benne” – hangzik a támadó hitvallása. Ribéry egyébként szabadidejében boldog házasemberként sétálgathat a Szajna partján algériai származású feleségével és három gyermekükkel. Kizárt, hogy így legyen, de az Eb-n akár az is lehetne a meze hátulján: Bilal Yusuf Mohammed. A jó Franck ugyanis az iszlám hitet vallja, márpedig ehhez a névhez mohamedán név is dukál. A francia válogatottnak meg egy kis sikerélmény a kontinenstornán.

 

Wayne Rooney – Anglia

 Wayne Rooney

Minden átlagos manusnak felettébb szimpatikus lehet a szigetországi csodacsatár. Végre egy olyan szupersztár labdazsonglőr, aki nem egy Adonisz külsejű álomférfi, mi több, egészen fiatalon szembesülnie kellett a teremtés koronáinak egyik legfőbb ellenségével - a kopaszodással. Ezt az állapotot Wayne barátunk tűrhetetlennek találta, így 2011 júniusában hajbeültetésre adta a fejét. Nem állítjuk, hogy az eredmény túlzottan látványos lett, de mint tudjuk, az ész a fontos, nem a haj. No meg a láb, főleg egy labdarúgó esetében. És hát azzal egyáltalán nincs probléma Rooney esetében. A Manchester Unitedben 2004 óta futballozik a még mindig csak 26 esztendős támadó, és azóta egyetlen szezonban sem adta alább minimum 11 gólnál. Idén egyenesen bombaformában volt: 34 bajnokin 27 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Kivételes tehetségét rendkívül korán felfedezte az angol szövetségi kapitány is, így fordulhatott elő, hogy 2003-ban, 17 esztendősen, Ausztrália ellen debütálhatott a háromoroszlánosok mezében. A sérülésektől sújtott nemzeti tizenegyet is elsősorban neki kellene befociznia legalább a legjobb tizenhat közé az Európa-bajnokságon, ám eme nemes feladat oroszlánrésze a keret többi csatárára hárul majd. Rooney ugyanis az utolsó selejtezőn a lelátóra rúgta a montenegrói Dzudovic-ot, az UEFA pedig három Eb-meccstől eltiltotta a hirtelen természetű gólvágót. Miután hősünk az angol szövetséggel együtt a fél világot telesírta bocsánatért esedezve, büntetését két mérkőzésre mérsékelték. Így Wayne legkorábban a házigazda ukránok ellen léphet pályára, és adott esetben az is előfordulhat, hogy neki mindössze az az egy találkozó adatik meg az előttünk álló tornán…
 

Na mit szólsz hozzá? (Eddig 0 komment érkezett)

Hirdetés

Facebook

.

Partner oldalak

Hirdetés

Oldaltérkép