BetűméretKüldd továbbNyomtatásFőoldal | Egészség & Sport | Az Eb nem fakó urai – 1. rész

Az Eb nem fakó urai – 1. rész

Az Eb nem fakó urai – 1. rész

Szerző: Doctor Hardlove | 2012.06.05
Forrás: manus.hu

Egy hónapig a világ fele Lengyelországra és Ukrajnára figyel majd, de a két ország kulturális értékei helyett az Európa-bajnokságon guruló labdára, és az azt kergető spílerekre.

Közel egy hónapig minimum a világ fele Lengyelországra és Ukrajnára figyel majd. Az érdeklődő tekinteteket azonban nem a két ország kulturális és természeti értékei, vagy az aktuálpolitikai hírek vonzzák, hanem a labdarúgó Európa-bajnokságon guruló labda, no meg az azt kergető spílerek. És hogy kik is ők pontosan?

A legnagyobb labdaművészek nem mindig a legérdekesebb figurák is egyben. Persze, egy-egy briliáns cselről, észveszejtő meglátásról és keresztlabdáról, vagy a pókhálót is darabokra szaggató lövésről sokáig lehet beszélni, de önmagában egy sikeres és tehetséges labdarúgó a XXI. század mindig különcségekre éhes korszellemében már nem akkora szám. De rögtön az lesz, ha például nagy a száj –a futballistáé. Vagy legalább trendi a haja, tele van tetkókkal, a bulvárlapok meg minden héten jóízűt csámcsognak az éppen aktuális balhéiról. Kétrészes összeállításunkban igyekszünk bemutatni az előttünk álló EB-n labdába rúgó országok legkiemelkedőbb játékosait – akár a képességeik, akár a marketingértékük miatt. Az első epizódban ismerjük meg az A és B csoport azon urait, akikre érdemes lesz odafigyelnünk a következő hetekben.

A csoport

Wojciech Szczesny - Lengyelország

Az egyik házigazda tekintetében mi mással is kezdhetnénk, mint a labdarúgás egyik örök igazságával: „végy egy jó kapust!”. Mivel a társrendező keretében nem hemzsegnek az igazi világsztárok, ezért minden bizonnyal szükségük is lesz egy felkészült portásra, ha szeretnének továbblépni a csoportkörből. Ezért lehet az ő emberük Wojciech Szczesny. Ha valaki 22 esztendősen az Arsenal kapusának vallhatja magát, az azért már egyből sokat elárulhat a kvalitásairól. Hiába volt édesapja és a bátyja is hálóőr, a kis Wojciech először a tánc iránt, majd a gerelyhajítás iránt érdeklődött. Utóbbiból leszűrhették, hogy ha ilyen szép nagyot tud dobni, akkor nyugodtan dobálhatná a labdákat is – méghozzá a gólvonal előtt. Így aztán nem csak a lasztit, hanem magát is dobálta a lengyel legény, méghozzá annyira jól, hogy már 2006-ban lecsapott rá az Arsenal. Ebben az idényben egyértelműen az angol klub elsőszámú kapusává vált, és bár még csak nyolc válogatottságnál tart, meglepő lenne, ha nem vele kezdődne Lengyelország összeállítása a kontinenstornán.

 

Georgiosz Karagunisz – Görögország

 

Miután a „nagypapák” kék-fehér nemzeti együtteséből kikopott az erősen őszülő üstökű kapus, Nikopolidisz, a fővezér szerepét a 35. évében járó Karagunisz veszi át. Bár az állítások szerint a kor nem érdem, hanem állapot, mégis illik tisztelni, mint ahogy a felhalmozott tapasztalatot is. Középpályásunk nincs ennek híján, hiszen pályafutása során több mint 350 bajnoki mérkőzést játszott, és túl van a századik válogatottságán is. A görög nemzeti együttessel 2004-ben Európa-bajnoki címet ünnepelhetett, osztogatta a zsugát az olasz szuperklub, az Internazionale színeiben is, és minden bizonnyal a portugál Benfica szurkolói is jó szívvel emlékeznek vissza rá. Igazán kiemelkedőt mégis inkább hazájában alkotott, méghozzá a Panathinaikosz mezében. Saját bevallása szerint innen is szeretne majd visszavonulni, és némi gonoszkodással meg is jegyezzük: a hellén karmesternek már nem kell sokat várnia a nyugdíjkorhatárig…

 

Andrej Arsavin – Oroszország

A szovjet kiskatonákat is megszégyenítő frizurájú, mélynövésű orosz futballista leginkább 2008-ban hívta fel magára a figyelmet. A négy évvel ezelőtti Eb-n gyakorlatilag egyedül rúgta az elődöntőbe Oroszországot a hollandok narancsos testén keresztül, ami azért is érdekes, mert kis híján az egész tornát bukta. Az utolsó selejtezőn, a nem éppen futballnagyhatalomnak számító Andorra ellen, ugyanis kiállítatta magát, a nemzetközi szövetség szigorú urai pedig két Európa-bajnoki meccsre elmeszelték. A svédek elleni sorsdöntő találkozóra azonban visszatért, és onnantól kezdve úgy futballozott, hogy a viadal All Star csapatába is bekerült. A szentpétervári Zenittel UEFA-kupát és európai Szuperkupát nyerő támadó egy csapásra az Arsenalban találta magát, ahonnan azonban a 2011/2012-es idény közben valósággal visszamenekült Oroszországba, megelőzve, hogy az Ágyúsok szurkolói zavarják el hanyag produkciója miatt. Kérdéses, hogy ilyen előzmények után mit tesz le az asztalra az Eb-n, márpedig egy jó Arsavin nélkül az orosz válogatott félkarú óriás.

 

Tomás Rosicky – Csehország

Kétségtelenül a cseh gárda legkreatívabb labdarúgója, kivéve, mikor sérült. Márpedig a 30 esztendős középpályás – ahogy mondani szokták – szinte több időt tölt az orvosi rendelőben, mint az edzőpályákon. Pedig amikor a különböző nyavalyák az oldalvonalakon belülre engedik, akkor rendre bizonyítja, hogy itt a helye beharangozó írásunkban. A futballvilág egyik utolsó igazi karmesterének tartják, zseniális képességei okán érdemelte ki a Kis Mozart becenevet. A fentebb olvasottak alapján már nem is számít igazán meglepőnek, hogy ő is az Arsenal futballistája, méghozzá 2006 óta, amikor a Borussia Dortmundot hagyta ott a szigetországi piros-fehérek kedvéért. Az évek során szépen végigjárta a korosztályos alakulatok jelentette ranglétrát, és a felnőttek között is már túl van a nyolcvanadik válogatottságán. A 2006-os világbajnokságon az Egyesült Államoknak rúgott bombagólját a vébé legszebb találatának választották, és a cseh szurkolók valami hasonlót várnak tőle a lengyel-ukrán partin is. Az alaposan megfiatalított és emiatt rutintalan Csehország igazi vezéregyéniségre lelhet benne – csak meg ne sérüljön az Eb alatt.

 

B csoport

 

Arjen Robben – Hollandia

A tulipánok, fapapucsok, bringák, kávéházak és piroslámpás negyedek országában csak úgy hemzsegnek a jobbnál jobb futballisták, közülük mégis kiemelkedik Arjen Robben. Az aktuális ellenfél védőinek minden alkalommal összeszorul a torka, ha a szélvészgyors szélső lendületből rájuk vezeti a labdát. Aki a PSV Eindhoven, a Chelsea, a Real Madrid és a Bayern München játékosának vallhatja magát, az azért tudhat valamit ebből a sportágból. Kétségtelenül irigylésre méltó klublista, ám Robben mintha a balszerencsével kézenfogva kocogna ki a kezdőkörbe: az utolsó két évben nem kevesebb, mint négy rangos nemzetközi torna döntőjét bukta el aktuális csapataival vagy éppen a válogatottal. Most májusban például a Bajnokok Ligája fináléjának hosszabbításában rontott tizenegyest, ami után rengeteg bajor drukker szaggatta meg a Robben mezét a sörsátrak árnyékában. Holland „kollégáik” biztosan nem tennének így, főleg akkor nem, ha az ő Arjenjük Eb-aranyig vezetné a narancsos focistákat. Bár ha nem így történne, a citromdíjra még mindig pályázhat a gimnáziumi szerelmével házasságra lépő árnyékék.

 

Daniel Agger – Dánia

 

A dánok csapatkapitányával nem szívesen találkozna az ember egy sötét sikátorban. Az ellenfél csatárai pedig nem szívesen találkoznak vele a pályán, mert általában ők húzzák a rövidebbet. A Liverpoolban futballozó Daniel szép termetesre (191 cm) nőtt, és daliás alakjával, no meg számtalan tetoválásával félelmetes jelenség a védelem közepén. A liverpooli klub szurkolói azonban rajonganak érte, olyannyira, hogy még külön dalt is költöttek neki. Mindezt az észeki bekk betonbiztos védőmunkával igyekszik meghálálni, és bár a gólszerzés klubszínekben nem az erőssége, azért az Európa-bajnokságon nem árt ügyelni majd rá, mikor a dán szögleteknél fellopakodik a kapu elé. A testét borító tetoválásaira kimondottan büszke, és nem csak amolyan tessék-lássék módon pingáltat, hanem művészi igényességű rajzokra törekszik. Különösen lelkesedik a viking motívumokért, a hátát pedig egy egész temető díszíti, mintegy üzenve a csatároknak: könnyen ide kerülhettek, ha velem húztok ujjat. Kivarrt Dánielünk gondol már a labdarúgás utáni életére is, éppen ezért szülőhazájában kocsmát üzemeltet nagybátyjával. Ebből is látszik, hogy még Hamlet országában is érdemes több (tetovált) lábon állni.

 

Bastian Schweinsteiger – Németország

 

Ha csak ránézünk, a tökéletes Balaton-parti német turista rémképe villan fel előttünk, amint senkivel sem törődve lötyköli szanaszét a sörét, és harsányan röhögve tolakodik be elénk a sorba, hogy nagy hangon megrendelje a maga sajtos-tejfölös lángosát. Mindez persze csak egy nagyon csúnya sztereotípia részünkről, de Basti fiatalabb éveiben sokat tett azért, hogy ne legyen a kedvencünk. Bár a zöld gyepen sem bárgyúskodott, de kezdetben inkább váltakozó hajszíneivel tűnt ki, mint labdarúgó tudásával. Afféle tenyérbemászó aranyifjú volt, akit hajnalban a siófoki diszkó kidobói a legkisebb szívfájdalom nélkül hajítanak ki az Aranypartra. Azóta viszont a germán középpályás saját bevallása szerint is sokat komolyodott, és ma már többre tartja a bőrgolyót a diszkógömbnél. Profi felnőttként kizárólag a Bayern Münchent szolgálta és szolgálja, immáron kerek 10 esztendeje. A válogatottnak 2004 óta tagja, és azóta gyakorlatilag kirobbanthatatlan onnan, így aztán 2006-ban és 2010-ben is vb-bronzérmes lett a Nationalelf tagjaként. Benne van a pakliban, hogy ha 2012-ben aranyat nyerne, újra bejelentkezne a fodrászhoz egy kis melírozásra. Minden bizonnyal ezt szerte Németországban elnéznék neki…

 

Cristiano Ronaldo – Portugália

 

CR7. Szeresd vagy utáld. Senkit sem hagy hidegen. A portugál futball király. Aki úgy cselez, mint egy császár, úgy lő, mint egy félisten, és úgy hisztizik, mint egy megbántott óvodás. Ezzel pedig nem kevés manus ellenszenvét vívja ki. A nők pedig? Egy részük szívesen omlana a stoplijai elé lábtörlőnek, a másik hányaduk meg csak egy elkényeztetett, nyálas ficsúrnak tartja. Portugáliában meg tőle várják, hogy a bombaerős csoportból továbbvezesse a luzitánokat – lehetőség szerint egyenesen a döntőig. Ehhez minden képessége megvan a Real Madrid sztárjának, akinek díjait, címeit és elismeréseit felsorolni is külön tanulmány lenne. Csakhogy van egy apró bökkenő: vajon lesz-e kedve futballozni a nagy CR7-nek? Ha ugyanis már az első meccs első percében odapakolnak neki egy olyat, amitől csúnyán bibis lesz a lába, akkor lehet, hogy a maradék 89 minutumban csak durcásan sétálgat fel alá a két tizenhatos között. Állítólag a szövetségi kapitány, Paulo Bento megregulázta a hazájában hatszor az év játékosának választott tékozló fiút, aki rendes kisiskolásként beállt a sorba, de hogy ez tényleg így van-e, majd csak június 8-tól derül ki.

 

Na mit szólsz hozzá? (Eddig 0 komment érkezett)

Hirdetés

Facebook

.

Partner oldalak

Hirdetés

Oldaltérkép